lyrics are fragments of the poem Búcsúzik a lovacska by László Nagy (1925-1978)
lyrics
Elégia
Vascső-karámban hó fátyolának
bókolok (...)
bennem nyihog, tipródva nyög
ménese a halálnak
horpasztott hasam: iszony
hó itt az oltalom (...)
vascső-karámból fehér szügyem világol
ki látja meg?
gazdátlanul itt ül a téboly
zabolám sirathatom (...)
orrcimpámra a szellő mit ültet?
szédítő vérillatot
Fölszántott égi
parlagok
sürgetik halálomat
égen és földön
Simogatás és korbács
emlékei járnak idegeimre
szellő meg szélvész
fegyverdörejjel repedésig
megtelik csontom
kardokkal izmom
jön a ragály
göthömben ugrál a csillag
irhám füvét irtja a rűh
és rámrakja kék köveit
fáj a beléütött bélyeg
oklevelek betűi szúrnak
rajokban a nyári pimaszok
pirosra dagadnak rajtam
idegesen állom
de csiszár-kezek közt megőrülök
Nem szivárványra, de énrám
csatoltatok nyerget és hámot
szivárvány értetek nem vérzik
tajték nem üti ki
hasam alá tüzet ki gyújt?
A hűség szentségét ki töri föl?
(…)
Én ember akartam lenni
az lesz hirtelen a gép
titeket másol,
hasznosabbra torzít
a csodák csodájaként
elrabolva agyatokat, szíveteket
ezerszer mohóbb
Porban kattogó csont vagyok, így igaz,
már csak a lázam ragyog
Nem etet senki, nem itat
Porban kattogó csont vagyok, így igaz,
már csak a lázam ragyog
Ó, én háborodott lelkem
ítéletes rút szemeim
siralomházi próféta vagyok
ne féljetek
rámköpni szabad